Ballada
S ha nincs szabadság, van Lada,
a kágéesté gépcsoda, műkárpitja, műszerfala, és karcsú kormányoszlopa. Egy őszes elvtárs járt vele, sok távot és nőt tett belé. És sírt az autó tengelye, a hangja, mint az emberé. Most roncs egy piszkos udvaron, az elvtárs Passzáton halad, s ha van még kedv és alkalom, egy-egy titkárnőt megragad. De meghal. S mint a rendszere, lebomlik és a múltba vész, s egy hídlánc újrafém szeme a Volga fölött körbenéz. |