Állítólag az Úr 1983. esztendejében, augusztus havának 28. napján Zilah hősi múltú városában tekintettem először, sűrű könnyek között a nagyvilágra, már amennyire összezárt szemhéjam tekinteni engedett. Azóta is sokszor így szemlélődöm...

Miután fölébredtem, és ásítva nyugtáztam, hogy a hosszú utazás ellenére is száraz maradt a nadrágom, felnéztem, és tátva maradt a szám. Egy olyan világba kerültem, amilyet sohase láttam. Hosszú gyöngysorokként csillogtak a végtelenbe a kivilágított utcák...

A Dunaújvárossal szemben fekvő Szalkszentmártonban a parókián nem lakott pap, sem egy sekrestyés Bözsi néni. Sok szeretettel fogadtak minket, ha cserébe ellátjuk a templom körüli teendőket. Azt persze csak a beköltözködéskor realizáltuk, hogy valószínűleg már jó ideje lakatlan...