Közös sziget
„ἰόπλοκ ̓ ἄγνα μελλιχόμειδε Σάπφοι” /Alkaiosz/
Közös sziget szült minket a semmibe,
én ősnemes, nemzet-fia, harci tűz,
s te szent, te Múzsa! Méz-szavakkal
fond violád a szívembe, Szapphó!
Legyen szerelmünk égi, igaz s örök,
lényegtelen, hogy csókokat én sosem
adok neked, s te nem fogadnád,
úgyis enyészet a test jutalma.
De szellemünk és drága kezünk nyoma,
mit itt hagyunk majd, atkalakott lapok
poros vidékén, hírül adja,
mennyi a mennyei nász jutalma!
|