Míg az üvegét egy alpinista mossa,
     Kinek köteleit magas szél kapdossa,
Hadd vezetlek körbe, kattogjon a Nikon,
     Bemutatom neked gigászi lombikom!
Ott lent a pincében, lom és rom és por van,
     Ne menjünk le, Múzsám, fotózd innen, gyorsan!
Van annál szebb vidék, nézd a talajszintet!
     Ránk mosolyog innen egy tiszta tekintet,
Anyai fülednek biztosan oázis,
     Amikor egy költő éppen csak oázik.
De hagyjuk el, Drága, ezek csak ösztönök,
     Két szinttel feljebb már ő is egy rossz kölyök:
Nézd, egy macskát pörget a farkánál fogva,
     S a Doppler-effektust ennélfogva tudja.
Gyere, másszunk feljebb! Képregényvilágból
     Lopkod ki hősöket, montíroz és másol,
Kreatív a gyermek, szuper-képességek
     Egyvelegével hoz jót a népességnek.
Amott egy tanárnő, ruhája fátyola
     Mindent elénk tára, mikor lehajola,
S nézd a következő hatvanhárom szintet:
     Mennyi képzelt helyzet, lesül a tekintet!
Színesebbre festi, mint a valóságot,
     Olyanokat lát, mit tévében sem látott.
És még fogalma sincs, mekkora hibát vét,
     Hogy nem folyamodik valódi libákért.
Na és itt a könyvtár, épp a WC mellett,
     S hogy melyik tágasabb, könnyű a felellet.
Ebben a kicsiben sincsen semmi rendszer,
     Lévén felforgatja minden évben egyszer.
S fölértünk a mostba, gyönyörű iroda,
     Asztallal és géppel, éppen most ír oda.
Konstanzról ír, látod, hogy arra mi folyik,
     S hozott egy kezdeti konstanzi nápolyit.
Ugye kéred, Múzsám? Tátsd csak ki a szádat!
     Ja, és egy apróság: sajnos nincs kijárat.