Mint a vízóraaknában
A Szilágyi Erzsébet fasoron,
Budagyöngyénél, egy pad karfáján könyökölve, egy-egy piroslámpányi csöndben nézem a tegnapi borok kipárolgásait utolsó útjukra kísérő füstfoszlányaimat. Tekintetem el-elragadják a nyergek, amiken szépen formált lányok hullámzó combjai lejtik hívogató táncukat, majd a jelmezbe bújt sportemberek vádlija győzköd, hogy mozogni kéne. Vidéki buszt várok vidéki nénikkel. Ki kell pucolni a vízóraaknát, tűnődöm, mi legyen az öreg varangy sorsa. Ma megtudtam, hogy a másnapot a szétszedált idegrendszer teszi szentimentálissá. Van benne valami. Mint a vízóraaknában. |