Vagyis ha diszkrepancia
Baj az, ha fáj az értelem.
Vagyis ha diszkrepancia van abban, amit gondolok, miről tudom, hogy tenni kéne, és abban, amit megteszek. Két út lehet: vagy elveim kell venni visszább, s elfogadni: csak az vagyok, amire képes; vagy ideállá felfajulni és elmorzsolódni a célig, amit egészen eltakar az elvárások horizontja. Egyik se tetszik. Jobb nekem, ha néha épp az értelem taszít a sárba, ránt a fénybe, vagy épp lehagyva önmagam, az értelmen túl megtalálom mindazt, amit nem értek el. A többi meg nem érdekel. |