Igazán kellemes nyár végi, ősz eleji délutánon kerültem sorra a budavári Könyvünnep neves fellépői között, hogy bemutathassam az úri közönségnek Titántorkú Sámsont.

A beszélgetés kellemes volt, a közönség is jól szórakozott, a riporter is, és én is már-már elfelejtettem a lámpalázat.

Teljes oldottságom viszont csak Murányi Sándor Olivér oroszhegyi pálinkájától tért vissza, és mielőtt még a (nyak)ló túloldalára estem volna, megszervezett egy spontán találkozást Kányádi Sándorral.

Virtuális emlékkönyvemben piros betűs nap, arról nem is beszélve, hogy ott van a nevem a Budavári Önkormányzat honlapján!