Mint minden hiú művész, természetesen én is rákeresek időnként a nevemre az interneten. Titkon remélem, hogy sokmilliós találati listával szembesülök, és csak azért nem tolonganak már az újságírók az ajtóm előtt, mert kivételesen tényleg engem szeretnek, nem csak a hírértékemet.

Mint az sejthető, az esetek eddigi döntő többségében titkos reménységem hamar szertefoszlott, azonban a mennyiségi találatok helyett néha igazán szívet melengető minőségi kincsekre bukkanok.

Idén áprilisban, a költészet napja alkalmából a Posztolj verset az utcára! mozgalom megtisztelő áldozata lettem. Mint a honlapjukról kiderül, 2015 óta vesznek rá jó szándékú embereket, hogy április 11-én a világ minden táján magyar verseket ragasszanak hirdetőtáblákra, oszlopokra. 1268 posztoló, 1991 poszt, 2869 fotó a pillanatnyi mérlegük.

Valami csoda folytán eljutott egy kedves posztolóhoz az a néhány haiku-próbálkozásom, amit elsősorban Nagy Zsófi festő barátom kiállítására szedtem össze, és a drot.eu tett közzé.

Ezúton szeretném örömömet és köszönetemet kifejezni annak, aki, engem is utcára tett!