Az égig érő paszuly meséje
Már
csak a föld van alattam,
mindenem ott van az égben. Kaptam, bár sose kértem, múltam nőtt a magasban. Gazdagság ez a semmi, senki se tudja, miért lett. Éltem, mint aki élhet, mint aki tudja, mi mennyi. S ezt a sokévnyi folyondárt mászom a sebhelyes égig, honnan a jót leremélik. Végül, majd ha lejönnék, hullna a monstrum utánam, s fényem a baltacsapásban. |