sztHu
Bús düledékeiden megpihenek most, Huszt.
Csend van, a felleg alól már száll fel az éjjeli csillag. Szél kele, mintha a sír ontana ősi szelet, s csarnoka romjai mellől rémalak integet énrám. És mond: "Honfi, mit ér elpityeredni ma már? Régi korok köd lepte világát visszamerengni? Messze jövendővel vesd a jelent öszve! Hass és alkoss, meg gyarapíts, hajrá, Magyarország!" |