„Messze
döng a föld alattok”
(Dalriada
feat. Arany János: Szent László)
Egy, csak egy legény van fekve még a bárba’,
kit az ének előtt
utolért az álma,
a három kis kugli közül ő az egyik,
kinek
jogsija van, s most is azon fekszik.
Ébresztgetik szelíd sámsoni
pofonok:
– Mi van veled, öcsém?
–
Rendszerint dobolok.
De ha egy csapatban a folkmetált1 játsszák,
megugrasztják inas
kezeim a brácsát:2
ha Paganini3 az ördög hegedűse,
a brácsán
lehetnék én az ördög öccse.
– Na, megjött az arcod. Jó, hogy magadnál
vagy.
– Másnál nem lehetek. Figyelj, ha alábbhagy
ennek az
ijesztő álomnak a vége,
bizony szomjazni fog ez a száraz
gége.
– Igyál mentesvizet, szépen, literszámra,
és velünk
jössz. Kukás, neked itt a számla,
és hogy el ne veszítsd remegő
kezedet,
adjad csak a kulcsot, megint én vezetek.
Hogy mi volt az úton, néhányan azt mondják,
Sámson felrobbantott véletlen pár szondát,
nem az alkoholtól, azt
mind kidalolta,
csak a tüdeje már tudta, mi a dolga.
Nem is
terelgették eztán, mint a birkát,
csak nevét egy titkos aktára
felírták…
Mi lett az irattal? Senkinek se kellett?
Vagy a
CIA-nál fogyott el a pellet,4
ezért
elégették? Egy biztos, a hűhót
jól jelzi, hogy rá volt állítva egy
műhold.
Honnan tudok erről? Hát én bizony láttam
a teljes
iratot egy hétvégi házban:
mikor szállítanak, semleges
helyszínek
között adnak-vesznek, ezáltal senkinek
nem
szúrják a szemét; engem meg a munkám…
(ilyet tudtotokra mi sem
adhatunk ám,
akik csak a szélről legeljük a rétet:
mit nem
kockáztatunk, tudnak olyan tétet)
…szóval arra jártam, és ott egy
asztalon
nyitva volt az akta, ez volt az alkalom.
Amit ott
olvastam, mit előtte láttam,
jobban belém rögzült, mint a saját
lábam.
Bárcsak átadhatnám egyben most a cuccot,
de akkor ti
többet biztos nem alusztok.
Menjünk hát sorjában: hősünket
figyelik,
s nemrég szonda robbant, sorban a tizedik.
– Nem állunk meg többször, hányj ki az ablakon!
–
De kérlek, ezt tiltja jól nevelt alkatom!
Míg Kukás s a
Kugli mindezt megtárgyalják,
Sámson felkotorja a CD5-tár alját:
eltemetett kincsek,
mikor Kukás még bent
volt a sűrűjében, spanolta a Maident,6
de nem csak a britek korongja
dedikált,
talált sorszámozott demó-Metallicát,
Megadeth,
Manowar, System of a Down,7 jaj,
tele az ezredvég fémkohászatával!
De ő tovább pakol, míg az otthon
karcolt
lemezeknél keze s figyelme leparkolt.
– Na, ez
vajon hogy szól „Vasreszelék” néven?
S forog már a korong a nagyhangú
gépben.
Kukás tiltakozik, de tehet bármit ő,
felsípol a garázshangú erősítő,
s míg a menedzser úr próbál
szabadkozni,
visszakiabál az ablakból a Kugli:
– Honnan
ástad elő ezt a rozsdás tárcsát?
Figyeljetek, most jön: én zúzom a
brácsát!
S valóban, félpercnyi dús, málházós riffek8
után elcsattan az alföldi seriffek
karikás ostora, s megszólal a szittya-
folk, s a szívük
kilő, mint a vasparittya.
Fülük hozzászokik a tákolt
acélhoz,
s eszelős tempóban érkeznek a révbe.
1népies elemekkel tarkított metal
muzsika
2mélyhegedű (de nem nagyon mély)
4nagy nyomáson préselt
szálas, rostos tüzelőanyag
5Compact Disc, régen
adat- és zenetárolásra használták, szépen
csillog
6brit heavy metal
muzsikusok
7amerikai heavy metal muzsikusok
8riff: ritmuspengetés
villanygitáron