‘we’re all allies’
(Helloween: All over the nations)

Egy pizzázó, Kukás törzshelye volt egyszer,
neve áthallásos: Margherita Mester.¹
Régen egy lebuj volt, ismerte a város,
született itt néhány nagyhírű gitáros,
szellemi műhelynek kéne tán nevezni,
de nem olyan könnyű leírni, hogy ez mi.

Örül nekik a hely formájához képest,
kiváltképp a tulaj: Orrbányászó Kanyewest.²
S azt, ki vaskeményre hevíti a pucát,
bemutatja nekik Farostőgyi Rucát.

Támasztja a pultot két szétcsúszott alak,
úgy rezeg a hajuk, mint fent a hangfalak,
egyik távolba néz: gitármelódiák
úszhatnak fejében; társa melós diák,
rendőrhadnagy lenne, de négy esztendőből
kettőnél kiesett, s ezt a villanybőgőn
sírja el, és így lett otthona a söntés.
Megriasztja őket egy derűs köszöntés:

– Villanyujjú Ropi! Na és Captain Kappan!
– Kukás úr! Azt hittük, hogy te már lakatlan
off-shore szigeteken szórod a pénzünket!
– Ó, az a pénz engem azóta is büntet!
– Büntet, mi? Na, gyere, mindjárt én büntetlek!
– Ropikám, ezt akkor beszéljük meg tettleg!


Ölelés, kézfogás, kemény metálpuszik,
s gyorsan, mint egy osztály a buszon az uzsit,
felböfögi Kukás, mik történtek nemrég
(ügyelve, hogy meddig terjedjen az emlék).
Sámson áll, akár vak Iustitia szobra,
mögötte Kugli, mint a szoknyája fodra.

– Szóval Titántorkú… S ki a kiskutyája?
Ropi kérdésére Kugli pislogása
mellett Kukás felel: – Állítólag dobos,
de azt tapasztaltuk, hogy brácsán is honos.
– Ismerős az arcod, nem a Vasreszelék…?
– Ezt a kiskutyásat elnézem, mer’ elég
tájékozott arc vagy, igen, abban nyomtam.
– Öcsém, az az EP³ tényleg nagyon ott van!
Hogy a matekmetált masszív harmóniák
és a brutál folkos témák így szövik át,⁴
na, ilyen még nem volt, igazi alapmű,
mint a headbang⁵ miatt Slashnek a kalaptű!⁶
– Voltál koncerten is? – Nem, de letöltöttem.
A képed meg láttam, tán a Rockbörtönben.

Erre a végszóra ér épp oda Ruca,
lábán lépésenként csikordul a ruha,
s ígéretes ujján kulcsait lóbálja:
– Felállt már a csapat? Mehetünk próbára?

Mint őz után lógó nyelvvel futó vizslák,
követik a kishölgy pulzáló farizmát,
így vonulnak át egy pincestúdióba,
csakhogy, úgy félúton jön pár idióta,
egyikük épp erre dob egy kólásdobozt,
Sámsont találja el, ki bakancsot bogoz.
Megfogja a dobót, meg a hulladékát,
s szemközt a szelektív konténerre néz át,
majd miután csattan pár nevelő pofon,
mindkettőt bedobja a tenyérnyi lyukon.
Szétrebben a többi, akár a galambok,
s a pincében folynak tovább a kalandok.

Nem hagyta hidegen Farostőgyi Rucát,
hogy meglőtte Sámson a konténer lyukát,
de mint üzletasszony, jól tud disztingválni,
s a keverőpultra figyel, nincs mit várni.