2010-02-25 | XXI. évfolyam 4. (456.) szám (2010. február)

Helikon

Megfázásomra

Vírustól lettem most beteg,
zsebkendőm volt már rengeteg,
a láz
aláz.

Kimosni ezt már nem lehet,
hozzatok gyógyszert és tejet
hamar,
ha mar

a bennem izzó kotyvalék.
Ha hinném, annyit mondanék:
kiforr,
ki forr.

De nincsen ebben jó, se rossz,
az állapotom Taigetosz,
alant
a lant

elpattant húrjait fogom,
harminchat-hét-nyolc-sok fokon,
vonat
van ott.

Hűsölni visz, de várni kell,
a bemondó meg énekel:
Székesfehérvár,
Székesfehérvár.

A vízszintes hóhatáron

Közigazgatási tábla
a vízszintes hóhatáron,
innen beljebb minden olvad,
izzó város, fülledt álom.

Metropolisznak ne csúfold,
főváros ez, nemes, régi,
nálad sokkal nagyobb nevek
számos emlékét idézi.

Kint, a tábla túloldalán,
mondják, elterül egy ország,
mi a fehér csapadékkal
takarja a város mocskát.

Sztrájk!

Budapest jár a Nagykörúton!
Pirospozsgásan, kedvesen.
A középosztály szottyadt segge
megmozdul költségmentesen!

Alig félóra könnyű séta,
egészségügyi fejadag,
s a jókedv bent az irodában
beszélgetésekké dagad:

Ki hogyan ért be, mennyit sétált,
behozta tán a főnöke…
egy kicsi sztrájk még, s újra látszik
a középosztály köldöke.

Budapest jár a Nagykörúton!
Vár rá a munka, iskola.
Mi is induljunk, polgártársak,
időben érjünk... bárhova.