I.
A
reménytelenség
cikázik a
tájon.
Ha csak percig is,
de égre néz az
ember,
s a hangyányi idő
arra épp elég
most,
hogy itt maradhasson,
örökre
meredten.
Ha csak percig is,
de arra épp elég most,
hogy itt maradhasson:
égre néz az
ember.
S a hangyányi idő
cikázik a tájon,
a
reménytelenség,
örökre
meredten.
A reménytelenség,
az most itt épp
elég,
s hogy itt maradhasson,
cikázik a tájon.
A hangyányi ember
meredten égre
néz.
Ha csak percig is,
de maradhasson
örök
a reménytelenség,
hangyányi épp
elég.
Az értelem nélkül
talán
széjjeltörök.
II.
Az értelem
nélkül
talán
széjjeltörök.
Elmém
szilánkjain
furcsa fény
lobogna,
s hitem rendje
teljén
tagadnám a
sorsom,
érzéki
parázsban
várnék jobb
napokra.
Elmém szilánkjain
tagadnám a sorsom,
érzéki parázsban
furcsa fény
lobogna.
Hitem rendje teljén
talán széjjeltörök,
s
az értelem nélkül
várnék
jobb napokra.
Az értelem nélkül,
hitem rendje
teljén,
tagadnám a sorsom,
s várnék jobb
napokra.
Érzéki parázsban
furcsa fény az
elmém.
Hitem szilánkjain,
érzéki
parázsban,
sorsom teljén várnék,
talán jobb
napokra.
Minden lélek mélyén
végtelen homály
van.
III.
Minden
lélek mélyén
végtelen
homály van.
Méla dünnyögések,
torzult sikolyok
közt
bolyongó angyalok
szárnyain
kísérlek,
zsinórokon rángatsz,
s végül magadhoz
kötsz.
Méla dünnyögések
szárnyain kísérlek,
zsinórokon rángatsz
torzult sikolyok
közt.
Bolyongó angyalok,
végtelen homály
van
minden lélek mélyén,
s végül magadhoz
kötsz.
Minden lélek mélyén
magadhoz
kísérlek,
zsinórokon rángatsz,
végtelen homály van,
bolyongó angyalok,
méla
dünnyögések.
Torzult sikolyok közt
végtelen homály
van,
bolyongó angyalok
mélyén magadhoz
kötsz.
Csillagoknál többet
sohasem
kívántam.
IV.
Csillagoknál
többet
sohasem
kívántam,
tér-idő határán
kerestem egy mezsgyét,
fejtettem
a rendszert,
gyémántot
kotortam,
fájó, vak tudattal
látni
képtelenség.
Tér-idő határán
gyémántot kotortam,
fájó, vak tudattal
kerestem egy
mezsgyét.
Fejtettem a rendszert,
sohasem
kívántam,
csillagoknál többet
látni
képtelenség.
Csillagoknál többet
sohasem
kerestem,
tér-idő határán
fejtettem egy mezsgyét.
Tudattal kotortam,
kívántam a
rendszert.
Tér-idő határán
egy sohasem
fájó
gyémántot kívántam
látni vak
tudattal.
A reménytelenség
cikázik a tájon.