2010-02-25 | XXI. évfolyam 4. (456.) szám (2010. február)
Megfázásomra
Vírustól lettem most beteg,
zsebkendőm volt már rengeteg, a láz aláz. Kimosni ezt már nem lehet, hozzatok gyógyszert és tejet hamar, ha mar a bennem izzó kotyvalék. Ha hinném, annyit mondanék: kiforr, ki forr. De nincsen ebben jó, se rossz, az állapotom Taigetosz, alant a lant elpattant húrjait fogom, harminchat-hét-nyolc-sok fokon, vonat van ott. Hűsölni visz, de várni kell, a bemondó meg énekel: Székesfehérvár, Székesfehérvár. A vízszintes hóhatáron
Közigazgatási tábla
a vízszintes hóhatáron, innen beljebb minden olvad, izzó város, fülledt álom. Metropolisznak ne csúfold, főváros ez, nemes, régi, nálad sokkal nagyobb nevek számos emlékét idézi. Kint, a tábla túloldalán, mondják, elterül egy ország, mi a fehér csapadékkal takarja a város mocskát. Sztrájk!
Budapest jár a Nagykörúton!
Pirospozsgásan, kedvesen. A középosztály szottyadt segge megmozdul költségmentesen! Alig félóra könnyű séta, egészségügyi fejadag, s a jókedv bent az irodában beszélgetésekké dagad: Ki hogyan ért be, mennyit sétált, behozta tán a főnöke… egy kicsi sztrájk még, s újra látszik a középosztály köldöke. Budapest jár a Nagykörúton! Vár rá a munka, iskola. Mi is induljunk, polgártársak, időben érjünk... bárhova. |