A szerelmes hatalomnak
    aki útjába kerül,
azon általgyalogolnak,
    vagy a fronton kiterül.

A tanulság, mai ember,
    nem az ebből, hogy a nőt
aki nálad helyesebben
    követelné, megölöd.

Hanem az, hogy ha király is
    vagy, a Náthán leteremt,
és a bűnből kiviláglik,
    az igazság neve: rend.

Baj az, ha fáj az értelem.

Vagyis ha diszkrepancia
van abban, amit gondolok,
miről tudom, hogy tenni kéne,
és abban, amit megteszek.

Két út lehet: vagy elveim
kell venni visszább, s elfogadni:
csak az vagyok, amire képes;
vagy ideállá felfajulni
és elmorzsolódni a célig,
amit egészen eltakar
az elvárások horizontja.

Egyik se tetszik. Jobb nekem,
ha néha épp az értelem
taszít a sárba, ránt a fénybe,
vagy épp lehagyva önmagam,
az értelmen túl megtalálom
mindazt, amit nem értek el.

A többi meg nem érdekel.

Röviddel kezd, ez étvágyad fokozza,
utána jöjjön hosszú vagy kevert.
Akár a jambusok szonett sorokba’,
öt-ötfél ebből biztos fejbe vert.

Ez első nap. Tizennégy napra toljad,
cseréljék egymást ötök s ötfelek,
a tegnap ríme szóljon újra holnap,
tovább akár már meg is fejtheted.

De mondom is. Ha nyolc napod letudtad,
s ha májad még nem nyekkent meg bele,
a hajrád lesz, mi majd pokolra juttat.

Mert bárhogy űz a múzsák szelleme,
finisben már a rendek felborulnak,
s a célszalag-rím előtt elterülsz.