Titántorkú Sámson [verse #6]
„Messze
döng a föld alattok” (Dalriada
feat. Arany János: Szent László)
Egy, csak egy legény van fekve még a bárba’, kit az ének előtt
utolért az álma, a három kis kugli közül ő az egyik, kinek
jogsija van, s most is azon fekszik. Ébresztgetik szelíd sámsoni
pofonok:
– Mi van veled, öcsém?
–
Rendszerint dobolok. De ha egy csapatban a folkmetált1 játsszák, megugrasztják inas
kezeim a brácsát:2
ha Paganini3 az ördög hegedűse, a brácsán
lehetnék én az ördög öccse. – Na, megjött az arcod. Jó, hogy magadnál
vagy. – Másnál nem lehetek. Figyelj, ha alábbhagy ennek az
ijesztő álomnak a vége, bizony szomjazni fog ez a száraz
gége. – Igyál mentesvizet, szépen, literszámra, és velünk
jössz. Kukás, neked itt a számla, és hogy el ne veszítsd remegő
kezedet, adjad csak a kulcsot, megint én vezetek.
Hogy mi volt az úton, néhányan azt mondják,
Sámson felrobbantott véletlen pár szondát, nem az alkoholtól, azt
mind kidalolta, csak a tüdeje már tudta, mi a dolga. Nem is
terelgették eztán, mint a birkát, csak nevét egy titkos aktára
felírták… Mi lett az irattal? Senkinek se kellett? Vagy a
CIA-nál fogyott el a pellet,4 ezért
elégették? Egy biztos, a hűhót jól jelzi, hogy rá volt állítva egy
műhold. Honnan tudok erről? Hát én bizony láttam a teljes
iratot egy hétvégi házban: mikor szállítanak, semleges
helyszínek között adnak-vesznek, ezáltal senkinek nem
szúrják a szemét; engem meg a munkám… (ilyet tudtotokra mi sem
adhatunk ám, akik csak a szélről legeljük a rétet: mit nem
kockáztatunk, tudnak olyan tétet) …szóval arra jártam, és ott egy
asztalon nyitva volt az akta, ez volt az alkalom. Amit ott
olvastam, mit előtte láttam, jobban belém rögzült, mint a saját
lábam. Bárcsak átadhatnám egyben most a cuccot, de akkor ti
többet biztos nem alusztok. Menjünk hát sorjában: hősünket
figyelik, s nemrég szonda robbant, sorban a tizedik.
– Nem állunk meg többször, hányj ki az ablakon! –
De kérlek, ezt tiltja jól nevelt alkatom!
Míg Kukás s a
Kugli mindezt megtárgyalják, Sámson felkotorja a CD5-tár alját: eltemetett kincsek,
mikor Kukás még bent volt a sűrűjében, spanolta a Maident,6 de nem csak a britek korongja
dedikált, talált sorszámozott demó-Metallicát, Megadeth,
Manowar, System of a Down,7 jaj,
tele az ezredvég fémkohászatával! De ő tovább pakol, míg az otthon
karcolt lemezeknél keze s figyelme leparkolt. – Na, ez
vajon hogy szól „Vasreszelék” néven? S forog már a korong a nagyhangú
gépben.
Kukás tiltakozik, de tehet bármit ő,
felsípol a garázshangú erősítő, s míg a menedzser úr próbál
szabadkozni, visszakiabál az ablakból a Kugli: – Honnan
ástad elő ezt a rozsdás tárcsát? Figyeljetek, most jön: én zúzom a
brácsát!
S valóban, félpercnyi dús, málházós riffek8 után elcsattan az alföldi seriffek
karikás ostora, s megszólal a szittya- folk, s a szívük
kilő, mint a vasparittya.
Fülük hozzászokik a tákolt
acélhoz, s eszelős tempóban érkeznek a révbe.
1népies elemekkel tarkított metal
muzsika 2mélyhegedű (de nem nagyon mély)
4nagy nyomáson préselt
szálas, rostos tüzelőanyag 5Compact Disc, régen
adat- és zenetárolásra használták, szépen csillog
6brit heavy metal
muzsikusok
7amerikai heavy metal muzsikusok
8riff: ritmuspengetés
villanygitáron
Titántorkú Sámson [verse #7]
‘we’re
all allies’ (Helloween:
All over the nations)
Egy pizzázó, Kukás
törzshelye volt egyszer, neve áthallásos: Margherita
Mester.1 Régen egy lebuj volt, ismerte a
város, született itt néhány nagyhírű gitáros,
szellemi
műhelynek kéne tán nevezni, de nem olyan könnyű leírni, hogy
ez mi.
Örül
nekik a hely formájához képest, kiváltképp a tulaj:
Orrbányászó
Kanyewest.2 S azt, ki vaskeményre hevíti a
pucát, bemutatja nekik Farostőgyi Rucát.
Támasztja
a pultot két szétcsúszott alak, úgy rezeg a hajuk, mint fent a
hangfalak, egyik távolba néz: gitármelódiák
úszhatnak
fejében; társa melós diák, rendőrhadnagy lenne, de négy
esztendőből kettőnél kiesett, s ezt a villanybőgőn
sírja
el, és így lett otthona a söntés. Megriasztja őket egy derűs
köszöntés:
– Villanyujjú Ropi! Na és Captain Kappan!
– Kukás úr! Azt hittük, hogy te már lakatlan off-shore
szigeteken
szórod a pénzünket! – Ó, az a pénz engem azóta is
büntet! –
Büntet, mi? Na, gyere, mindjárt én büntetlek! – Ropikám, ezt
akkor
beszéljük meg tettleg!
Ölelés, kézfogás,
kemény
metálpuszik, s gyorsan, mint egy osztály a buszon az
uzsit,
felböfögi Kukás, mik történtek nemrég (ügyelve, hogy meddig
terjedjen
az emlék). Sámson áll, akár vak Iustitia szobra,
mögötte
Kugli, mint a szoknyája fodra.
– Szóval Titántorkú… S
ki a
kiskutyája? Ropi kérdésére Kugli pislogása mellett
Kukás
felel: – Állítólag dobos, de azt tapasztaltuk, hogy brácsán is
honos. – Ismerős az arcod, nem a Vasreszelék…? – Ezt
a kiskutyásat
elnézem, mer’ elég tájékozott arc vagy, igen, abban
nyomtam. – Öcsém, az az EP3 tényleg nagyon
ott van! Hogy a matekmetált masszív harmóniák és a
brutál
folkos témák így szövik át,4 na, ilyen még nem volt, igazi
alapmű, mint a headbang5 miatt Slashnek
a kalaptű!6 – Voltál koncerten is? – Nem, de
letöltöttem. A képed meg láttam, tán a Rockbörtönben.
Erre a végszóra ér épp oda Ruca, lábán
lépésenként csikordul a ruha, s ígéretes ujján kulcsait
lóbálja: – Felállt már a csapat? Mehetünk próbára?
Mint őz után lógó nyelvvel futó vizslák,
követik
a kishölgy pulzáló farizmát, így vonulnak át egy
pincestúdióba, csakhogy, úgy félúton jön pár idióta,
egyikük épp erre dob egy kólásdobozt, Sámsont találja el, ki
bakancsot
bogoz. Megfogja a dobót, meg a hulladékát, s
szemközt a
szelektív konténerre néz át, majd miután csattan pár nevelő
pofon, mindkettőt bedobja a tenyérnyi lyukon.
Szétrebben a
többi, akár a galambok, s a pincében folynak tovább a
kalandok.
Nem hagyta hidegen Farostőgyi Rucát, hogy
meglőtte Sámson a konténer lyukát, de mint üzletasszony, jól
tud
disztingválni, s a keverőpultra figyel, nincs mit
várni.
1 Kolozsváron
van egy Bulgakov nevű u.n. irodalmi
kocsma. Bulgakov írta a Mester és
Margarita című
művet. A Margherita pedig egy pizzafajta 2 hibásan
kéjnvesztnek ejti, és ragaszkodik
ehhez 3 Extended Play,
azaz középlemez: a kislemez
(egy-három szám) és a nagylemez (legalább 8 szám vagy 40 perc)
közötti
terjedelmű zenei kiadvány
4 matekmetál, masszív harmónia, brutál folkos
téma, stb: olyan metal-zenei újságírói szakkifejezések,
amelyek pontos
jelentése még nem tisztázott, de érezni lehet őket
5 fejrázás, intenzív
bólogatás és hosszúhaj-lóbálás. Hajvágást követően elszomorító
látvány 6 a Guns N'
Roses nevű metalzenekar gitárosa,
mindig kalapban játszik, de az sohasem esik le a
fejéről
Titántorkú Sámson [verse #8]
‘go insanin'’ (Aerosmith: Rats
in the cellar)
All-inclusive helyszín:
stúdió és próba, rakat
hangszer, pedál, mikrofon karóba’. Kugli egyből látja melyik
lesz az
övé, hamar beszökik a cinek-bőrök mögé, s min Dave
Lombardo 1
csak álmában rugózott, páros
duplázóval 2 szaggat metronómot, aztán a
pergőből sír fel az üzenet: hatvannégy megyére bontja az
ütemet, s mint buborékok egy Mojitónyi 3
mentán, lúdbőrözni kezd a kifeszített membrán.
Sámson
ocsúdik fel közülük először, pedig az ő karján is feláll a bő
szőr, de hogy ne engedje leállni a Kuglit, találomra
egy
szép Gibson 4 elé ugrik, felkapja, és pontos,
bömbölős zengésen riffeli a többi tagnak, hogy ne késsen.
Elbődül a basszus Captain Kappan előtt,
minden dobütésre
küld egy hangterelőt, 5 behunyt szemén látszat csak a
nagy alázat: fürge játékára düh a magyarázat.
Villanyujjú
Ropi ismeri a tempót, de ilyen eszelős versenyen sosem
volt,
fojtással darabolt, fel-le tépett kvintek 6
készítenek elő egy éteri szintet, s miután a pedált szólóra
kapcsolja, 7 elszabadul egy félalföldnyi
hangcsorda: eleinte marha, aztán ló, majd szarvas,
végül
egyszarvúként felszáll a hatalmas, progresszív szárnyain, s
kint az
éjszakába' beleborzong a tér az agrármetálba.
Öreg
alapjukon állnak a házfalak, nem sejtik, mi készül most a
lábuk
alatt, pár poros laborban bágyadt szeizmográfok
unottan
írják, hogy nem vár semmi rátok, s hirtelen az ország 7-es
rengést
észlel, kísérve egy elnyúlt „Hell, Yeah!” üvöltéssel.
Hogy az egész környék nem dőlt romba már
most,
szakértőink szerint csodával határos, sőt az összes hangszer
lent a
stúdióban folytatja a munkát, és köszöni, jól van.
Sámson
visszafogja ezután a Hangját, dallamokat épít, mint a bolyt a
hangyák, és mert olyan most a hangulat, a közeg,
spontán
megszületik pár súlyos dalszöveg. Sehogyan sem
tudnak
betelni a kéjjel, három napig zúzzák, s legott három éjjel.
1a Slayer nevű
amerikai thrash metal zenekar dobosa, híres a gyors
játékáról
2a lábdob kezelésére használt
speciális
lábgép, ami egy pedálnyomásra kettőt üt a membránra
3Mojito: menta alapú
kevert alkoholos ital
5a heavy metalban a
basszus szólam sokszor inkább a ritmusszekcióhoz
sorolható
7a villanygitár
hangját moduláló eszközt átállítja teltebb
hangszínre
|