2012-01-01 | 2012. január 1.
Versinterjú - R. Kiss Nelli kérdezett
– Egy erős (kolozsvári) első kötet és jó sok publikáció után
mostanában alig hallunk rólad. Visszavonultál „vidéki birtokodra”, vagy ledarált a hivatal? – Visszavonultam vagy ledarált… nincs más lehetőség? Hinni szeretném, hogy nem mérnek most is időre, hogy lehetőségem van csöndben gyűjteni ezt-azt, és ha megérett, akkor főzni szavakba a cefrét. Közlésekre se kedv, se energia nem terel addig, és ami megvan tán, most még nem kell a lapoknak: azt mit meg sem kap, ritkán terjeszti az újság. Visszavonultam meg ledarált, nincs más lehetőség. – Katolikus költő, „hagyományos érték”-centrikus, Csokonai-mániás, és még jogász is. Nem veri ez ki a biztosítékot a kortársaknál? Mikor lesz a lázadó korszakod? – Mért gondolnák azt, hogy ez nem lázadás, szürke sablon-arcok közt az új, a más? Nyugat óta közhely már a bor s a nő, sok nyavalygó tökfej közös gyomja nő. Sima számmal nem feszengek, nem köpök feléd, kétes nedvek sem csepegnek pennámból eléd. Lázadás az erkölcs, szabadság a hit, ne a hírnévnek költs, akkor nem vakít. – Egyszer azt mondtad, nem vagy ösztöndíjköltő. Eddig még nem pályáztál semmilyen alkotói támogatásra. Büszkeségből? – „A büszkeség, ha értelem nélkül marad, erőtlen, és a semminél többet nem ér.” Nem állítom, hogy nincs mögötte büszkeség, de sokkal inkább visszatart a félelem: ha pályaművet kén' időre költenem a munka mellett, egyiknek se tenne jót. Minek gyötörjem így magam s az olvasót? A jog se bírja jól a léha szellemet. Na persze, így, hogy el se kezdem, annyi szent: ha büszkeség ez, értelem nélkül marad. – Tudja-e Tinnye, hogy van egy költője, vagy az Üvegtigris ottragadt lakókocsija mellett ez fel sem tűnik? – Tigris! Tigris! Tinnye tán csak ezt hallja szinte már. Vannak más tartalmak itt: költőből én harmadik, és van tánckör, kultúra, eljöhetsz a búcsúra. Focipályán pázsitunk: stadionnak szállítunk! És a Kossuth-féle ház abban nemrég élt a láz: rendszerváltás utáni irodalmi akármi. Van egy magánmúzeum, iskola újult EU-n, hangszeres van, ékszerész, kocsma, templom: kéz-a-kéz. A Garancsi-tóra még goa-party szór zenét, s van egy úgymond laktanya, paintball-brigád lakja ma. Tigris! Tigris! Tinnye tán csak ezt hallja szinte már. Vannak más tartalmak itt: költőből én harmadik. – Ha jól tudom, lassan második köteted is kész. Olvasol még, vagy már csak írsz? – Letészem a könyvet. Nyugodjék szemem egy munkanap után. Nem vagyok képes úgy, mint egykor művészetet inni bután. De hétvégente, hogyha csönd van, megszólít pár kötet világa: Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! (Megjelent az mno.hu-n) |