Amikor végül, és már nyilvánvalóan későn,
odaadtam ahhoz a szívkamrához is a kulcsot,
tudtam, hogy minden orgazmusodnál
eszembe fogsz jutni.

És féltem, hogy amikor gyermeked lesz,
az én lelkem fogja kihordani,
mert az nem az apák, de a férjek dolga.

Várom, hogy az Isten eskütökre ütött pecsétje
megszabadítson az idegen testtől, amit valamiért
– talán mert a foganására felriadtam –
szeretek.

Megtörtek. Vas erőkarokkal még
a tejfogú, puhabőrű senkik is
erősebbek a csonthéjamnál.
Féltekékre szednek. Ég áldjon,
drágám! Aztán idegenekkel
ne oszd meg a tekervényeid!
Te is vigyázz magadra! És a körforgás,
ha igaz, egyszer talán újra összehoz
minket... Igen, talán akkor állatok
leszünk! Vagy puhabőrű senkik...
Én szívesen maradnék dió. Én is.