Öreg házak közt
öreg szél kavarja
öreg szokások porát.
Új nem épül, nincs miből,
a régit tatarozni nincs kinek.
Nyugdíjasok élnek,
halnak nyug- és díjtalanul.
Valahol rossz irányba fordultunk,
az autópálya, amit ideképzelek,
túl gyors: egy óvatlan tábla,
és már nem éri meg visszafordulni.
Most megyünk, egyre vadabbul,
fogalmunk sincs hová,
nem ide akartunk.
Messzi falvakból emberszagú
füst jön, lassú krematóriumok.
Húzd fel az ablakot, hangos,
egészségtelen a levegő,
tartsa csak a klíma
egy örök tavasz illúzióját,
amíg elfogy a benzin.

(A vers Makkai Bence Dombok Fények
Mesék című képtárához készült.)