Közös sziget szült minket a semmibe,
én ősnemes, nemzet-fia, harci tűz,
   s te szent, te Múzsa! Méz-szavakkal
        fond violád a szívembe, Szapphó!

Legyen szerelmünk égi, igaz s örök,
lényegtelen, hogy csókokat én sosem
   adok neked, s te nem fogadnád,
        úgyis enyészet a test jutalma.

De szellemünk és drága kezünk nyoma,
mit itt hagyunk majd, atkalakott lapok
   poros vidékén, hírül adja,
        mennyi a mennyei nász jutalma!

magam vagyok a prototípus
és a tesztautó felmatricázva
én vagyok saját töréstesztem
magamat értékelem ki és
én járok majd a sztrádán is
viszem a családot a kutyát
és a határértékeken belül
szép kimérten gyűrődöm össze

de ha egyszer jön egy vonat
vagy egy megrakott teherautó
vagy csak lerántasz az útról
a koporsód leszek a halálod
szétroncsollak magamba gyűrlek
velem pusztulsz te szerencsétlen
miért ülsz belém
ha nem tudsz vezetni