– Egy erős (kolozsvári) első kötet és jó sok publikáció után
mostanában alig hallunk rólad. Visszavonultál „vidéki birtokodra”,
vagy ledarált a hivatal?

– Visszavonultam vagy ledarált… nincs más lehetőség?
Hinni szeretném, hogy nem mérnek most is időre,
hogy lehetőségem van csöndben gyűjteni ezt-azt,
és ha megérett, akkor főzni szavakba a cefrét.
Közlésekre se kedv, se energia nem terel addig,
és ami megvan tán, most még nem kell a lapoknak:
azt mit meg sem kap, ritkán terjeszti az újság.
Visszavonultam meg ledarált, nincs más lehetőség.

– Katolikus költő, „hagyományos érték”-centrikus,
Csokonai-mániás, és még jogász is. Nem veri ez
ki a biztosítékot a kortársaknál? Mikor lesz a lázadó korszakod?

– Mért gondolnák azt, hogy
ez nem lázadás,
szürke sablon-arcok
közt az új, a más?
Nyugat óta közhely
már a bor s a nő,
sok nyavalygó tökfej
közös gyomja nő.
Sima számmal nem feszengek,
nem köpök feléd,
kétes nedvek sem csepegnek
pennámból eléd.
Lázadás az erkölcs,
szabadság a hit,
ne a hírnévnek költs,
akkor nem vakít.

– Egyszer azt mondtad, nem vagy ösztöndíjköltő. Eddig még
nem pályáztál semmilyen alkotói támogatásra. Büszkeségből?

– „A büszkeség, ha értelem nélkül marad,
erőtlen, és a semminél többet nem ér.”

Nem állítom, hogy nincs mögötte büszkeség,
de sokkal inkább visszatart a félelem:
ha pályaművet kén' időre költenem
a munka mellett, egyiknek se tenne jót.
Minek gyötörjem így magam s az olvasót?
A jog se bírja jól a léha szellemet.
Na persze, így, hogy el se kezdem, annyi szent:
ha büszkeség ez, értelem nélkül marad.

– Tudja-e Tinnye, hogy van egy költője, vagy az Üvegtigris
ottragadt lakókocsija mellett ez fel sem tűnik?

– Tigris! Tigris! Tinnye tán
csak ezt hallja szinte már.
Vannak más tartalmak itt:
költőből én harmadik,

és van tánckör, kultúra,
eljöhetsz a búcsúra.
Focipályán pázsitunk:
stadionnak szállítunk!

És a Kossuth-féle ház
abban nemrég élt a láz:
rendszerváltás utáni
irodalmi akármi.

Van egy magánmúzeum,
iskola újult EU-n,
hangszeres van, ékszerész,
kocsma, templom: kéz-a-kéz.

A Garancsi-tóra még
goa-party szór zenét,
s van egy úgymond laktanya,
paintball-brigád lakja ma.

Tigris! Tigris! Tinnye tán
csak ezt hallja szinte már.
Vannak más tartalmak itt:
költőből én harmadik.

– Ha jól tudom, lassan második köteted is kész. Olvasol még,
vagy már csak írsz?

– Letészem a könyvet. Nyugodjék
szemem egy munkanap után.
Nem vagyok képes úgy, mint egykor
művészetet inni bután.
De hétvégente, hogyha csönd van,
megszólít pár kötet világa:
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

(Megjelent az mno.hu-n)