Critica Poetica
A
Félelem, a világ fejedelme
bekopogott a téridőn, és emberi jogokat talált. A fejünk a homokban. Nemdohányzó kocsmák, vágyaink ellenpontja vagyunk, hálózatokból hálózatokat építünk, szervezeteink burjánzanak. Végül bent, az ösztönök alatt, a nihilen túli sötétben, anyánk méhészetébe fúrjuk életképtelen arcunkat. Hagyd el a homokozót, a gátra kell az ember, víz van, csak Noé nincs, sem egy szép pár állat. Költők! Egyetek többet, és menjetek el dolgozni. |