Kháron szűkös ladikjában
veszekednek a költők
imbolyogva, összezártan:
Nőről szebbet ki költött?
Egyik vénülő kezével,
másik lenge lánnyal érvel,
danaidál a harmadik,
tőlük zeng a kis ladik.

A vén révész még nyugodt, csak
sovány fejét ingatja:
a talány, mit szóba hoztak,
ősibb, mint az ő atyja.
Mi a nő? És mi a szépség?
Nem látják, hogy nincsen mérték,
mi a választ meghozná?
Minek szólnak még hozzá?

De a költők: viszonyulnak,
melyik jobb, mint a másik,
s ha mérték kell, visszanyúlnak
Aquinói Tamásig.
Kháron végül dühbe gurul,
s amíg ezek céltalanul
lőnek, mint a parittya,
ladikját beborítja.