Az égig érő paszuly meséje

Már csak a föld van alattam,
mindenem ott van az égben.
Kaptam, bár sose kértem,
múltam nőtt a magasban.

Gazdagság ez a semmi,
senki se tudja, miért lett.
Éltem, mint aki élhet,
mint aki tudja, mi mennyi.

S ezt a sokévnyi folyondárt
mászom a sebhelyes égig,
honnan a jót leremélik.

Végül, majd ha lejönnék,
hullna a monstrum utánam,
s fényem a baltacsapásban.

 

Versek

abc | dátum