Critica Poetica

A Félelem, a világ fejedelme
bekopogott a téridőn,
és emberi jogokat talált.
A fejünk a homokban.

Nemdohányzó kocsmák,
vágyaink ellenpontja vagyunk,
hálózatokból hálózatokat építünk,
szervezeteink burjánzanak.

Végül bent, az ösztönök alatt,
a nihilen túli sötétben,
anyánk méhészetébe fúrjuk
életképtelen arcunkat.

Hagyd el a homokozót,
a gátra kell az ember,
víz van, csak Noé nincs,
sem egy szép pár állat.

Költők! Egyetek többet,
és menjetek el dolgozni.

 

Versek

abc | dátum