A Harcmezőre kiálltak ketten,
az Idők Végén vagy Kezdetén,
két ősi isten, a Szeretet
és az Igazság csaptak össze,
előbbi fegyver nélkül, némán,
a Mindent Tűrő Páncélzatban,
a másik meztelen, sebezhetőn,
karjában forgott a Mindent Vágó Penge.

A küzdelem végzetes volt,
a világot felemésztették,
a győztest, ha volt, már senki se látta,
az utolsók talán egy dübörgő villanást.

Lett este és lett reggel.