A kritikus tömeg fölött
A lámpaoltás utáni csönd
egy túlvezérelt erősítő: az asztalon koppanó bögre, a felsercenő cigarettaparázs bömböl és visszhangzik egy virtuális térben, amit betölteni kevés vagyok. Ilyenkor, mint a gáz, tágulni kezdek, elhanyagolhatóságig ritkulok, és elvegyülök a sötétanyaggal. Ha felvillan egy gondolat, a hirtelen jött gravitációban múltammal és jövőmmel feketelyukká sűrűsödöm, és színes kavalkádként megrekedek saját eseményhorizontomon. Álmomban két egymással ellentétes irányú sugárban kiáramlik a kritikus tömeg fölötti mennyiség. |