Déva vára
Mint a
nyelv hegyén időző gondolat,
vár a virradatra még a pirkadat. Lassú szél fülembe hordja DEVA(WOOD) kínosan nyöszörgő nevét, mint tanút. S míg az óriási plasztikok fölött, hálózsákomból a fűre költözök, úgy ereszt a könnyű, csöndes éjszaka, mintha egy sokat megénekelt anya dús öléből hullanék a fényre. És bűnös öntudattal ér az ébredés. |