Nem
Nem tudtam hinni szép közös jövőt,
nem nézegettem kertes házakat, nem újítottam pesti bérlakást, nem érdekelt a csempe és fuga, gyereknevet hiába mondogattál, nem vágytam járni messzi tájakon, nem hittem azt, mi van, maradhat így, talán csak én tudom: szerettelek. Nem mondtam azt, hogy fáj, ha nem velem voltál vidám, a sok kis társaság, ezernyi vicces külön programod, nem mondtam azt kezedre: otthonom, anyám öle s koporsóm bélelése, nem mondtam kincseidre, hogy vagyon, s hogy nem miattad, érted izgulok, talán csak én tudom: szerettelek. De most se mondom azt, hogy visszavár a ház, a csempe, fúga, bérlakás, ha gyereknevet újra mondanál, nem látnál rajtam vágyat, örömöt, nincs bennem semmi szebb, csak az, mi volt, s már nem tiéd, tán nem is volt soha, a fogkrém viszont lassabban fogy el, és ebből én tudom: szerettelek. |