Van egy helyem a mennyben.
Naiv reményekkel állják körbe,
mint a holtnak nyilvánítottak ravatalát.
Senki sem sír.


***


Mondd, Uram, az a lyuk,
amit a tenyeredre ütöttünk,
mennyire biztonságos?
Nem fogunk kiesni rajta?


***


Mindig megtalálom rajtad
azokat a csontokat,
bőrkeményedéseket,
amikhez ha istenigazából
odacsapom magam,
úgy érezhetem, hogy megvertél.


***


„Én vagyok, aki vagyok.”
szól apám.
„Én vagyok.”
válaszolom.

Barátom, te vagy,
vagy csak létezel,
mint a majmok?